Csigolyába ékelődött nyílhegy Zalavár-Kápolna lelőhelyről
A Kis-Balaton közelében fekvő Zalavár községnek ma ezernél kevesebb lakosa van, azonban a 9. század második felében és az Árpád-kor egy részében fontos regionális centrum volt. A Dunántúl az Avar Kaganátus 9. század eleji szétesése és a honfoglaló magyarság megérkezése közötti időszakban a Frank Birodalom fennhatósága alá került. A frank hódoltság idején a Dunántúl legfontosabb uradalmi központja a mai Zalavár-Várszigeten épült fel. A Karoling hegemóniának a honfoglaló magyarok vetettek véget, akik elűzték a frankokat. Ám Zalavár megőrizte központi jellegét, és az Árpád-kor jelentős részében megyeszékhelyként és ispánsági központként működött.
Zalavár-Kápolna, 4/2002. sír (2008.9.75. leltári jelzet); középkorú férfi háti csigolyájának darabja rozsdás fémtöredékkel (balra fent), honfoglalás kori nyílhegy hozzátapadt csonttöredékkel (jobbra fent), valamint a kettő eredeti pozíciója (lent)
A területet a mai napig intenzíven kutatják a régészek. Eddig számos temetőt azonosítottak és tártak fel. Ezek egyike egy Árpád-kori kápolna körül létesült, ahová feltehetően az ispánság szolgálónépének egy része helyezte nyugalomba a hozzátartozóit. A Zalavár-Kápolna névre keresztelt lelőhely feltárásakor az ásatási területen olyan sírokat is találtak, amelyek nem a kápolna körüli temetőhöz tartoztak, hanem korábban kerülhettek a földbe. Ilyen a 4/2002. számú sír is, amelyben egy 45–55 év körüli férfi feküdt.
A csontváz különlegessége az a – feltételezhetően – honfoglalás kori nyílhegy, amely az egyik háti csigolyájába ékelődött bele. Noha a nyílvessző szárát minden bizonnyal letörték, magát a fémhegyet nem tudták eltávolítani, ezért a temetéskor is a testben maradt, s így megőrződött az utókornak. Egyúttal a valószínűsíthető halálokról is tájékoztat.
A csontváz földbe kerülésének idejéről radiokarbonos vizsgálattal lehetne pontosabb információhoz jutni, ám nem zárható ki, hogy akkortájt történhetett, amikor a honfoglaló magyarság megszerezte a terület fölötti irányítást.
Szerző: Évinger Sándor (Embertani Tár)