Talán nincs olyan őslénytan iránt érdeklődő személy, aki ne hallott volna az ipolytarnóci lábnyomos lelőhelyről, ahol több mint 17 millió évvel ezelőtt élt állatok hátrahagyott nyomait konzerválta egy vulkánkitörésből származó hamufelhő.
A 2000-nél is több lábnyomból álló leletegyüttes kutatása több mint 120 éves múltra tekint vissza, mely időszak során több tucat tudományos publikáció íródott, hozzájárulva e különleges lelőhely megismeréséhez.
Pannoniasaurus inexpectatus csontváz
Iharkutosuchus makadii rekonstrukciója
A Pseudopus pannonicus kihalt lábatlangyíkfajt Kormos Tivadar írta le 1911-ben Polgárdi felső-miocén (kb. 7–5 millió éves) lelőhelyéről. A nagyméretű gyík testhossza meghaladta az 1,5 métert. A leletek alapján az állat erdős, ligeterdős területen élhetett a kora pleisztocén végén.
A Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának Gyűjteményében a tatai Kálvária-dombról mészvázú nannofosszíliákat tartalmazó preparátumok is találhatóak. A 17 preparátum része Báldiné Beke Mária hatalmas mikropaleontológiai gyűjteményének, melyet múzeumunknak adományozott.
