Most virít a virágos kőris

A virágos kőris (Fraxinus ornus) szárazságtűrő, melegigényes fafaj. Bokorerdők, mészkedvelő és cseres-tölgyesek, sziklaerdők közepes termetű fája. Virágai lombfakadás után, április végétől nyílnak nagy bugavirágzatokban, vajszínűek, négy szalagszerű, 5-6 mm hosszú szirommal. A virág jellegzetes illatú. A levelek átellenes állásúak, szárnyasan összetettek, 5-9 levélkéből állnak. Termése lependék. A fa kérge sima, világos barnásszürke.

A virágos kőris a Mediterráneumban, valamint Közép-Európa déli részén honos. Magyarországon a Dunántúl területén sokfelé elterjedt, valamint az Északi-középhegységben a Mátrával bezárólag – attól keletre már csak telepítve fordul elő. Kertekben, parkokban szívesen ültetett fafaj.

A virágos kőris az olajfafélék családjába tartozik, amelynek megközelítőleg 500 faja az északi szubtrópusi és mérsékelt övben terjedt el, Európában 13 fajuk él. A kőriseken kívül Európában ebbe a családba tartozik a fagyal (Ligustrum), az olajfa (Oleus), az orgona (Syringa), az aranyvessző (Forsythia) és a jázmin (Jasminum) nemzetsége. Az olajfaféléknél a virág pártája gyakran csöves, csészéik és szirmaik ilyenkor alsó felükben összenőttek. Két porzójuk és két termőjük van, termésük változatos: lehet bogyó (fagyal), csontár (olajfa), toktermés (orgona) vagy lependék (kőris).

Kép és szöveg: Tamás Júlia