Kibontotta sárga, illatos fürtvirágzatát a sóskaborbolya.
A sóskaborbolya szinte egész évben igen dekoratív közepes termetű cserje, amely néha kis fává is megnő. Tavasszal a légies megjelenésű sárga virágaival, nyáron mély zöld színével, ősszel pirosodó lombjával és sokáig megmaradó, hosszúkás piros bogyótermésével kápráztatja el a természetjárókat. Számos kertészeti változata is van, például olyan, amelynek már nyáron is vöröses árnyalatúak a levelei. Előszeretettel ültetik kertekbe, sőt sövényként is kimondottan mutatós, noha meglehetősen szúrós növény. Szinte a tövétől ágas, a hosszúhajtásin a levelek három vagy több ágú tövisekké módosultak, a levelek az alig látható rövid hajtásokon nőnek. Mészkedvelő faj, a természetben találkozhatunk vele erdők szélén, bokorerdőkben, útszéli cserjésekben is.
Szeptemberben beérő termése ehető, magas C-vitamin- és cukortartalma mellett különféle ásványi anyagokat és nyomelemeket is tartalmaz. A levelét és kérgét is használták a népi gyógyászatban, de mivel több mérgező anyagot is tartalmaz, alkalmazása komoly szakértelmet (orvosi felügyelet) igényel. Bogyói viszont teljesen veszélytelenek, étvágytalanságra, gyomorproblémákra, sőt terhesség alatti hányinger kezelésére is javasolják. A bogyókból készíthetünk szörpöt, zselét, lekvárt. Gyakran más gyümölcsökkel keverik, mivel magas pektintartalma miatt elősegíti a lekvárok, zselék szilárdulását.
A gabonákat, pl. a búzát is megfertőző fekete rozsda (Puccinia graminis) köztes gazdája, így ültetése gabonatáblák közelében több helyen tiltott. Korábban irtották is emiatt, habár már kimutatták azt is, hogy a gabonarozsda köztes gazda nélkül is tud a következő évben fertőzni.
Kép és szöveg: Szurdoki Erzsébet