Miért fontos a mohák védelme?

Mit kell tudni a mohákról, hol találkozhatunk velük?

Mohák szinte minden éghajlati övezetben előfordulnak. A két legszélsőségesebb élőhelyük a fagyos tundra, ahol a zuzmókkal együtt a vegetáció fő alkotói, és a forró mediterrán területek napsütésnek kitett sziklái.

A Sóspusztai magyar moha, a magyarországi szikesek szélsőséges körülményei közt is megél

Kutatási célon kívül szoktak gyűjteni mohákat? Léteznek orvgyűjtők, akik veszélyeztetnek egy-egy állományt?

A különleges, védett mohafajokat a kirándulók általában nem szakítják le, mint ahogyan a virágokat szokták. Szerencsére azok is csak a közönséges, nagy számban előforduló fajokat gyűjtik, akik eladásra szánják a mohákat. A virágárusok és kertészetek leggyakrabban dekorációhoz, koszorúk díszítésre használják az apró, virágtalan növényeket; ilyen célokra az egyik legkedveltebb, legszebb faj a fehérlő vánkos moha.

Fehérlő vánkosmoha kis gyepje a Zemplén hegységben

A közelmúltig mohákat például Írországban ipari méretekben termeltek ki. A tőzegmohalápokból kinyert tőzegmohát korábban hőerőművek fűtőanyagaként használták fel, amíg az Európai Unió környezetvédelmi szabályozásaival közbe nem lépett. A természetvédelmi területen növő, vagy ritka, védett fajokat hazánkban is tilos leszedni. Amikor a kirándulók, vagy virágárusok zsákszámra visznek el mohát az erdőtalajról és sziklákról, jelentősen megbolygatják az élőhely vízháztartását.

Miért fontos nekünk a mohák védelme, és hogyan lehet őket védeni?

A természetvédelem előterében a szép virágos növények állnak, a környezet megváltozása azonban a virágtalanokat ugyanúgy veszélyezteti. A biodiverzitás (biológiai sokféleség) megőrzése a mohák esetében is jelentős szempont az erdőirtások, mezőgazdasági tevékenység és a városi terjeszkedés hatására csökkenő életterük miatt. Hazánkban 659 mohafaj él, melyek élőhelyét leginkább helyes erdő- vagy gyepgazdálkodással, ezáltal a mikroklíma megőrzésével védhetjük.

Erdeinkben egy adott területen a fákat szinte egyszerre vágják ki, a tarvágás hatására kiszárad a talaj, és az árnyasabb sziklák is felmelegednek, felszínük szárazabb lesz. A mohák erdei élőhelyei ilyenkor elpusztulnak. Az erdőirtásokkal szemben a szálaló erdőgazdálkodás sokkal inkább megőrzi a nedves mikroklímát és az erdő szerkezetét. A Balkánon a szálaló fakitermelés jellemző, például  Albániában a rossz infrastruktúra,, elsősorban az utak hiánya, miatt még napjainkban is sok helyütt a fákat lovakkal szállítják a hegytetőről a völgybe.

Természetközeli erdőművelés Albániában. Jó utak híján a Moraves hegység területei szerencsére még elérhetetlenek voltak 2009-ben a nagy faszállító teherautók számára, de ez a helyzet gyorsan változik.

Füves pusztákon, lápréteken élő fajok számára a legeltetés illetve a kaszálás kedvező, hiszen, ha a gyep nem túl magas és nem túl sűrű, a mohák elegendő mennyiségű fényhez és térhez jutnak a növekedéshez. Az ilyen jellegű aktív védelmet ún. Természetvédelmi kezelésnek hívjuk. A mohák ökológiai szerepe jelentős, ezért is fontos feltérképezni a ritka fajok elterjedését és veszélyeztetettségének mértékét. A veszélyeztetett fajokat az ún. Vörös Lista/Vörös Könyv nyilvántartásába vesszük.

Mi a mohák ökológiai szerepe?

A vízháztartást szabályozzák. A talajon élő kiterjedt mohagyepek az esővíz talajba jutását lassítják, ugyanis mint egy szivacs, “felszívják” a vizet, majd szépen lassan csepegtetik a talajba. Hirtelen lezúduló esőzéseknél az eróziót csökkentik, megakadályozzák a vízmosások kialakulását, majd amikor szárazabbra fordul az idő, víztározóként működnek. Ezen kívül a talajképződést is elősegítik, a kietlen sziklákon a zuzmókkal együtt elsőként telepednek meg és mállasztják a kemény kőzeteket.

Napsütötte mohás szikla a Szent György hegyen (Balaton-felvidék)

Természetvédelmi kezelés

A mohák sokféleségének megőrzésére az alább olvasható természetvédelmi kezelések használhatók gyepekben. Ezek a kezelések általában a mára már háttérbe szorult hagyományos tájhasználat elemei és természetesen nemcsak a mohák, hanem más élőlénycsoportok számára is kedvezőek lehetnek.

• Füves területeken a legeltetés kevésbé zárt gyepet eredményez, így a fűcsomók közti szabad talajfelszíneken megjelenhetnek a mohák. Az alacsonyabb növényzet ráadásul jobb fényviszonyokat is biztosít számukra.
• Sziklagyepeken ugyancsak a növényevő állatok segítik a mohák élőhelyének kialakulását, fennmaradását; nélkülük ez a terület könnyen bozótossá válna.
• Vizes élőhelyeken, pl. lápréteken a kaszálás biztosítja, hogy a vegetáció ne alakuljon át sűrű nádassá vagy füzessé és így a ritka lápi mohafajok megfelelő életkörülményeket találjanak.

Vörös Lista/Vörös Könyv

A fajok veszélyeztetettségi státuszát tartalmazó lista, amely felállításának alapelveit a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) dolgozta ki. A lista nagymértékben segíti a veszélyeztetett fajok és a biológiai sokféleség védelme érdekében végzett tevékenységet.

A listában az egyes fajokat veszélyeztetettségük mértéke szerint osztályozzák:

• EX: kihalt
• CR: kritikusan veszélyeztetett
• EN: veszélyeztetett
• VU: sérülékeny
• NT: közel veszélyeztetett
• LC: nem veszélyeztetett
• DD: adathiányos (nem áll rendelkezésre jelenlegi adat, ezen belül a DD-va adathiányos-eltűnt kategória, ha a faj többszöri keresése ismert régi lelőhelyein sikertelen volt). Ez a kategória nem hivatalos, de sok moha vörös lista használja.

A Vörös Könyv az egyes fajok veszélyeztetettségi fokán kívül azok elterjedését, élőhelyét, ökológiáját, a populációk méretét is tartalmazza, valamint a védendő lelőhelyek, területek bemutatására is törekszik; az Európai Moha Vörös Könyv például 272 a mohák védelme szempontjából fontos területet sorol fel Európában. A mohák védelméről az Európai Mohavédelmi Bizottság honlapján további részleteket olvashatunk.

Szerző: Kucska Krisztián
Fotók és szerkesztés: Papp Beáta