Azt, hogy mi látható a képen, a legszívesebben fejtörőként adtuk volna fel kedves honlaplátogatóink számára. Fejtsük hát meg együtt a feladványt! Nos, a tárgy a színe és az itt-ott rajta zöldellő patina (rézrozsda) alapján rézből van. Olyan az alakja, mint egy vajaskiflinek vagy egy patkónak, tehát egy pékség vagy egy kovácsműhely régi, rézdomborításos cégére is lehetne, ha nem lenne olyan rücskös a felszíne. Az egyik végén a visszahajló rész mutatja, hogy nem kifli, hanem patkó a helyes megoldás. A tárgy egy lópatkó hűlt helyét őrző, úgynevezett cementréz darab Úrvölgyről (ma Špania Dolina, Szlovákia).
Hogyan keletkezett e különös szuvenír? Az oktatásban általában réz-szulfát („rézgálic”) oldatba lógatott vasszöggel vagy kulccsal demonstrálják – az ismert redoxireakció alapján –, hogy a kisebb standard elektródpotenciálú fémvas redukálja az oldatban lévő kétértékű rézionokat. Ezek a vastárgy felszínén kiválnak, míg a vas oxidálódva az oldatba megy , egyszerűsített egyenletként felírva: Fe + Cu2+ [+ SO42– + H2O] = Cu + Fe2+ [+ SO42– + H2O]. Bár a fenti reakció mibenlétét nem ismerték, egyes felvidéki rézlelőhelyeken a késő középkor óta mégis felhasználták arra, hogy a bányavizekből rezet nyerjenek ki (cementáció, magyarul rézejtés). A tárnákból kifolyó, a szulfidos ércek savas elbomlása miatt „gálicos” víz réztartalmát – a vizet a meddőhányókra terelve és az ottani gyenge érceken átfolyatva – tovább dúsították, majd a vizet ócskavassal megrakott ládákba vezették. Itt azután lejátszódott a vas „átalakulása” rézzé. A rejtélyes átváltozás az „értéktelen” fémek arannyá változtatásával kísérletező alkimisták körében nagy érdeklődést váltott ki. A mi esetünkben is a lópatkót szándékosan „változtatták rézzé”, hogy emléktárgyként szolgáljon. Könnyen lehet, hogy az egész jelenségre akkor figyelt fel egy középkori bányász, amikor megtalálta egy bányaló bányavízbe esett és ott „rézzé változott” patkóját. .
szerző: Papp Gábor (Ásvány- és Kőzettár)